Ezúttal egy reggeli gőzölgő tea fölött mélázok, hogy mi is lehet a flow ellentéte? Hogy valaminek a hiánya önmaga ellentéte-e? Mint például a fény hiánya és egyben az ellentéte is a sötétség. Bár ez fordítva nem feltétlen igaz: a sötétség ugyan a fény ellentéte, de a sötétség egy hiányállapot, betölt minden mást, amit nem ér a fény. Noha ezzel valamelyest önmagam gondolatmenetét is sikeresen kirángattam a főáramlatból a vakvágányra sétakocsikázni.
A flow hatékony, gyors, energiatakarékos, bátorító, támogató és felvértező. Feltöltő, energikus és valami egészen kényelmes.
Ezért is ennyire fájó a hiánya.
Nyüglődés, vergődés, akadozás, küszködés. Valami ilyesmi lehet az ellentétpárja.
Ha a flowról "áramlatra" váltok nem tudom nem a Némó nyomában teknőseire gondolni, ahogy a maguk gondtalan 100 évével a Golf áramlatba vetik magukat és ezek az amúgy lassú állatok bődületes távolságok megtételére lesznek képesek és ide vágyok én is. Mármint természetesen nem a rajzfilmbe.
De áramlat ide, szemszél oda, a tea utolsó kortyai felhörpintve, muszáj lesz megnyalt ujjamat a magasba tartani, hogy abból a rendelkezésre álló kis energiából a jó irányt válasszam ezen a poroszkáló pénteken.
